Back to top
Share

Rock & roll a Lenin-kép alatt, gitározni Nagy Feróval és az olimpiai arany

MAGYAROCK 2021.01.25. 0 comments

Beethovent, Puccinit, Verdit kapta szülői örökségül, majd jött a Beatles-korszak, az Abba és a diszkókirálynő Szűcs Judit, ami a pubertással rockosodott tovább a Led Zeppelin és az AC/DC, metálosodott az Iron Maiden, Metallica felé. Az iskolai énekkar és a klasszikus klarinét után „kisírta” magának az első gitárt, a Jézus Krisztus szupersztár után hosszú hajjal a kamaszkori „félisten” életérzés is megérkezett. Idővel jött a Saint Just, a kerületi pártházban a Lenin-képek alatt nyomták a rock & rollt. A csúcs a beatricsés fellépés lehetett, amikor Nagy Feróékkal gitározott a színpadon – a baboskendős frontembert cserébe korizni tanította. Ma Miles Davistől Paco de Lucián át a Spock’s Beardig széles a spektrum. S hogy jön ez ide, a magyarock.hu-ra? Ő Bánhidi Ákos gyorskorcsolya-mesteredző, az első magyar téli olimpiai aranyérem egyik sikerkovácsa, civilben hobbigitáros.

 

A koriválogatottságtól a phjongcshangi dobogóig

Bánhidi Ákos ifjúkorában válogatott mű- és gyorskorcsolyázó, majd 1989-től edző. 2001-ben a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség szakfelügyelője lett, ma a hazai rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere. Korábban az MTK, ma az FTC trénere. A szocsi téli olimpián Nagy Konrád, a phjongcshangi játékokon az első magyar téli olimpiai bajnoki címet nyerő férfi váltó edzőjeként vett részt. Az olimpiai győzelem mellett világbajnoki érmek, Európa-bajnoki dobogók és világkupa-sikerek fűződnek személyéhez. Dolgozott az osztrák nemzeti csapatnál, oktat a Testnevelési Egyetemen, az International Skating Union moderátora. Jelentős érdemei voltak a pályakerékpáros Szabolcsi Szilvia 2000-es, sydney-i 5. helyezésében is. Azt mondják róla: edző, menedzser és pszichológus egy személyben, a csapat lelke. 2018-ban mesteredzői címmel ismerték el. Ezúttal azonban nem a szakmáról, hanem a zenéről beszélgettünk…

Beethoventől a diszkókirálynőig

– Már tudatom előtt, édesanyám pocakjában minőségi zenét hallgattam. Szüleim zeneszerető, és – ami fontos – zeneértő emberek, amit átadtak nekem is, és ezt adom tovább a lányomnak, kisfiamnak is. A szüleim révén eleinte Beethoven, Muszorgszkij, Verdi, Puccini és Wagner zenéje ivódott belém, rajtuk nevelkedtem. Szimfóniákon, operákon nőttem fel. Nagyon megragadt bennem, milliószor hallgattam például Prokofjevtől a Péter és a farkast, de sorolhatnék számtalan emléket. A hetvenes években egy lakás „kötelező” kelléke volt a Tesla lemezjátszó és a szalagos magnó – ma már ezek retrót képviselnek. Sikerült gyermekként, egy szenzitív periódusban, észrevétlenül „beírnom” a fejembe-lelkembe egy csodálatos művészeti ágat, a zenét. Eleinte Jászberényben éltünk, a Gyetvai János Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolába jártam, ahol az énekkar mellett klarinétosként a hangszeres tudást is megalapozhattam.

Természetesen az akkori könnyűzene is stabil pilléreket jelentett. Szüleim szerették a Beatlest, Tom Jones-t; nekem az első könnyűzenei élményeim közé tartoznak a kort meghatározó eurodiszkós formációk, mint az Abba, a Boney M., a magyar előadók közül például Szűcs Judit.

Gitár, hosszú haj – „lázadók, félistenek voltunk”

– Nyolc-kilenc lehettem, amikor kisírtam az első gitáromat. Azt a boldogságot, amikor karácsony előtt a szekrény tetején megláttam! Tizenegy voltam, amikor Zuglóba költöztünk. A suliban barátságokat kötöttem, bandát alapítottunk, folytatódott a zene minden mennyiségben, de hozzáteszem, minőségben. Korszakalkotó volt Webber zenéjével a Jézus krisztus szupersztár hazai bemutatása, ez már a nyolcvanas évek eleje. Kinyílt a világ: jött a Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbath, Uriah Heep, Pink Floyd; az AC/DC koncertfilmet vagy tízszer megnéztem. Egyre metálosodtunk, Iron Maiden, Scorpions, Judas Priest – hosszú hajat növesztettünk, úgy öltözködtünk, mint a sztárok, azt hittük, „félistenek” vagyunk. Ehhez az időszakomhoz hozzátartozik, hogy sportoltam végig, a válogatottba is bekerültem. A tanulást, a zenét és a sportot kellett ügyesen összeegyeztetnem.

Jött a kamaszkor, úgy tizenhat lehettem, amikor újra találkoztunk a srácokkal. Szabó Jusztin barátom nagy zenei inspirátorom volt ekkor, dobszerkója volt, nekem gitárom; a hangszeren erős zenei alapok után autodidakta módon tanultam meg játszani. Ő később több kimagasló zenei formációban is játszott. Első zenekarunk metált játszott, Saint Just volt a neve. Emlékszem, felléptünk a 14. kerületi pártházban a Thököly-Stefánia sarkán, ahol a Lenin-kép alatt nyomtuk a „rock & rollt”. Felejthetetlen évek voltak: tanultunk, zenéltünk, sportoltunk – és csajoztunk. A Korálból ismert basszusgitáros, Scholler Zsolt gitártanárom volt. Később a Sad Monkey nevű formációban fellépett velünk Fedora, a még ma is aktív énekesnő is. Aztán az egyetemi években imádtuk a Metallicát. A „Szomorú majom” 3-4 évig játszott együtt. Büszkék voltunk a Beatricére is, többször „kezeltünk” a gitárosukkal, Lugosi Lacival – Isten nyugosztalja… Imádtuk a Beatricét. Nem véletlen, hisz’ lázadók voltunk – ne felejtsük, orosz megszállás volt ekkor.

Nagy Feró és a jég

– A személyes kapcsolat a Városligeti Műjégpályán tovább erősödött, miután a TV2 Sztárok a jégen című táncos showműsorában tíz közismert ember lépett a jégre, köztük Nagy Feró. Feró nem igen tudott korizni, segítettem neki. Hamar egymásra találtunk, csupaszív ember. Most lett 75, Isten éltesse! Egyik koncertjükön felhívott a színpadra, a Depresszió című bluest gitároztam el. Izgultam, de óriási élmény volt. Szintén a jéghez kötődő kapcsolat Demeter Gyuri, az egykori XL Sisters énekese, napjaink egyik népszerű vokalistája – ő a műjégpályán dolgozott akkortájt rolbásként (jégfelújító munkatárs – a szerk.).

Becsúszott a jazz

– Az évek során, igényes zenei környezetemből adódóan nem távolodtam el más irányzatoktól sem. Egy idő után becsúszott a jazz. Al Di Meola, John McLaughlin, Paco de Lucia, Miles Davis. Új hangzásokkal fogtak meg, elképesztő hangszeres tudásuk lenyűgöző. Azóta is tart a két zenei vonal: a jazz és a metál. Kedvenc progresszív rockbandáim közé tartozik az Emerson, Lake & Palmer, a Neal Morse Band, a Transatlantic, a Spock’s Beard, a Dream Theater és sorolhatnám. Eszméletlen szabadság érződik virtuozitásukban, hangszeres játékukban.

Short Track Dirthy Blues Band

– Mindennapi munkám, a versenyek, edzőtáborok mellett manapság kevés időm marad gitározni. Na meg ott vannak a gyermekeim, inkább velük töltöm a szabadidőmet. Minden karácsony táján a szövetségben a gyorskorisokkal rendezünk egy évzáró bulit, ahol a hangszer is előkerül. Bogó Pista masszőrkollégámmal alakítottunk egy házi zenekart Short Track Dirthy Blues Band néven. Ez amolyan alkalmi formáció, de láthatóan jól szórakoztatjuk vele a koris népet. Addig is, amikor tehetem, zenét hallgatok. Autóban, utazás közben. Sokféle irányzatot szívesen meghallgatok, csak igényes legyen. Az igénytelen, nívótlan zene hallgatása „fizikai fájdalmat” okoz, elkapcsolom. A zene, mint művészet, az emberi léleknek egy olyan kifejezésmódja, amit nem tudunk másként megmutatni, egy szenzációs dolog.

A nyugdíjas éveimben, ha majd időm engedi, szívesen alapítanék egy Old Boys-szerű zenekart a régi barátokkal. De ez szó szerint a jövő zenéje…

Kétoldalú minden érem – Liu tesókkal

– Mint a koris család tagjának, mindenképp jó érzés, hogy a MOB szurkolói márkájának népszerűsítésében az olimpiai bajnok Liu testvérek, Ádó és Sanyi is részt vesznek. Biztos vagyok benne, hogy az esztendő végén bemutatott dal és a klip kedvelt lesz a fiatalok körében.

 

(Fotó: Magyarock/Szalmás Péter, Bánhidi Ákos archívuma, Facebook/Hunskate)

Shop