Back to top
Share

Magyarock & állatock – Baji Balázs és Szikra

MAGYAROCK 2020.11.23. 0 comments

Anatole France mondta: „Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.”. Olimpikonjaink lelke felébred, rovatunkban pedig megismerhetitek kedvenceiket. A #magyarock és #állatock első részében Baji Balázs és Szikra egymásra találásának történetét olvashatjátok. A szó innentől világbajnoki bronzérmes gátfutónké.

“Szikra egy másfél éves magyar-angol agár keverék kutyus, akit a Szent Ferenc Agár Fajtamentés fantasztikus állatvédői hoztak el Kaposvár mellől egy kis faluból. Szegényke két másik társával pár hónaposan és nagyon betegen menekültek meg a borzasztó körülmények közül. Komoly, áldozatos gondoskodás árán szépen lassan meggyógyult, és lett belőle egy igazi csenevész, rosszcsont kutya, aki emellett tele van szeretettel és jókedvvel.

 


Szikra 10 hónapos koráig nevelkedett a megmentőinél, amíg rá nem találtam. Amikor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék kutyát, egyből agárra gondoltam, és mivel mindenképpen mentett kutyát szerettem volna örökbefogadni, így a Szent Ferenc Agár Fajtamentés kézenfekvő választás volt. Kilátogattam egy kedves barátommal a telephelyre, és rögtön beleszerettem Szikrába. Szerencsére én is szimpatikus voltam neki, így belevágtunk együtt a nagy kalandba.

Nagyon tetszenek az agarak. Természetesen lenyűgöz a mozgásuk és a sebességük. Az én szememnek nagyon szép és kecses kutyák, de tudom, hogy ezzel sokan máshogy vannak. Emellett a személyiségük is szimpatikus, szeretetteljesek, bújósak, de nem ugranak mindenkinek a nyakába. Nagyon érzelmes lelkek, nem feltétlenül úgy viselkednek, mint a legtöbb kutya, de ha megnyílnak előtted, akkor végtelen szeretettel árasztanak el, és természetesen legalább annyit igényelnek is.
Az, hogy miért pont őt választottam, az már az első találkozásnál megpecsételődött. Eleve egy olyan mintázatú és korú kutyát szerettem volna, mint ő, de önmagában ez még kevés lett volna az egymásra találáshoz. Amikor megérkeztem a telephelyre, ő volt az első, aki kiszaladt elém és majdhogynem a nyakamba ugrott. Látszott rajta, hogy nagyon szívesen velem tartana, pedig a menhelyen dolgozók állítása szerint azelőtt még senkivel nem volt hajlandó elmenni.

Egy nagyszerű és a végletekig elhivatott szakembergárda a Szent Ferenc Agár Fajtamentés csapata. Azon túl, hogy rajongásig szeretik ezt a különleges kutyafajtát (persze nem csak az agarakat), és erőn felül óvják a hazai egyedeket, képesek elmenni egészen Spanyolországig, hogy megmentsenek minél több sanyarú sorsa jutott galgót. Régóta figyelem a munkájukat és csak tisztelettel és ámulattal tudok gondolni rájuk.”

 

 

(Képek: Magyarock/Nagy-Weiner Attila; Baji Balázs)