Interjú Valter Attilával, akinek köszönhetően 15 év után újra magyar nyerte meg a Tour de Hongrie-t. Arra voltunk kíváncsiak, mi rejtőzik a sárga trikó mögött.

Milyen az élet egy profi csapatban?

Nekem idén annyira nem tért el a tavalyihoz képest, hiszen mondanám, hogy tavaly is már profik voltunk, az is egy nagyon jó csapat volt. Számomra a hozzáállás és a szemlélet az, ami fejlődött, amiben még profibb tudtam lenni. Sokat utazom, kerékpáros viszonylatban nézve ez szokványos, nem azon múlik, hogy mennyire vagy profi csapatban, hanem hogy te magad mennyire állsz hozzá professzionálisan.

Edzőkkel, csapatorvossal és kifejezetten dietetikussal is együtt dolgozom, akik lehetőséget biztosítanak az egészséges táplálkozásra az egyéni célkitűzésekhez igazítva, ezt mindenki magának dönti el. Például, ha eldöntöm, hogy milyen súllyal akarom kezdeni a versenyt, ahhoz minden segítséget megkapok, a versenyeken pedig javaslatot tesznek, hogyan, mennyit és mit egyek.

Hogyan töltődsz versenyidőszakon, edzéseken kívül?

Jó rég volt már olyan időszak az életemben, amikor nem foglalkoztam a kerékpárral. Noha a karantén alatt nem jártam versenyezni, mégis minden nap edzettem. Olyan, hogy nem kell tekernem, talán egy-két hét van az évben, ilyenkor nem is nagyon tudom, hogy mit kezdjek magammal az első héten, a második héten pedig már hiányolom a kerékpárt. Ilyenkor normális, átlagos dolgokat csinálok: pihenek, gyorséttermi kaját eszek, lazulok, a barátaimmal vagyok, nagyon sok időt töltök a párommal. Ilyenkor próbáljuk bepótolni az az időt, amit távol töltünk egymástól. Az éjszakai élet viszont nem vonz. Egy-két éve beújítottam egy PlayStationt, azzal játszottam például a karantén alatt az unokatestvéremmel, amikor nem lehetett sehova menni. Egész sok könyvet is sikerült kiolvasni.

2020. 09. 02. TDH 5. szakasz, Miskolc – Kékestető

Milyen játékokkal játszol és milyen könyveket olvasol?

Például Call of Duty: Warzone-nal játszottunk sokat, de igazából mindenevő vagyok játékok terén. Kiskoromban először PC-n toltam, nagy játékos voltam, sok játékot végigvittem. League of Legends, FPS-ek, várom már az új Cyberpunk 2077-et is. Most már nincs sok időm belemerülni ezekbe, nem is akarok nagyon már.

Természetesen sok kerékpáros könyvet olvastam. Dan Millman könyveit is olvastam, például A békés harcos útját. Szerintem az egyetlen könyv, amelyet előbb láttam filmen, majd utána ki is olvastam a könyvet.

Emellett sok önfejlesztő, pszichológiai könyvet olvasok. Ott van a Csúcsteljesítmény Anders Ericssontól; ebben különböző technikákról van szó, hogyan lehet kiteljesedni bármilyen területen. Golfozóknál taglalja például a Tiger Woods-jelenséget, hogy nem is az ő teljesítménye volt kiemelkedő, hanem annyira nagy neve volt, hogy emiatt hátrányból indultak a többiek. Sok olyan érdekes témát elemez, amelyeket igyekszem a saját életemre levetíteni, mindig kiderül, hogy a hozzáállás és a mentális erősség az egyik legfontosabbak. Nemrég aratott szakaszgyőzelmet a Tour de France-on Søren Kragh Andersen, aki eddig még nem nyert olyan nagy versenyt. Ő is azt mondta, hogy öt év kellett neki, mire egyáltalán mert támadni, viszont elmondása szerint már 4-5 éve is ugyanolyan erős volt, de soha nem hitte el, hogy sikerülhet kitörni. Most a cél előtt pedig azt mondta magának, hogy mer álmodni, végül sikerült is neki.

Olvastam még Stephen Hawking A mindenség elmélete és Az idő rövid története c. könyvét, roppant érdekesek voltak.

2020. 09. 02. TDH 5. szakasz, Miskolc – Kékestető

Hogyan élted meg mentális szempontból a Covid-időszakot, hogyan maradtál erős?

Hogy őszinte legyek, számomra nem volt igazán vészes. Nem voltam elkeseredve, hiszen sok sportoló úgy érezte, hogy ez a karantén olyan, mintha eltiltást kaptak volna; nem edzhetnek, nem versenyezhetnek, nem utazhatnak. Viszont az egész világ így járt, nem csak ők. Nem kezdtem el azon stresszelni, hogy nem tudom a dátumot, hiszen senki sem tudta, mikor kezdjük újra. Rengeteget tudtam edzeni és sokat tudtam pihenni is. Sőt, majdnem azt mondom, hogy nekem jól jött ez a helyzet, hiszen többet tudtam edzeni, mint mások, hiszen végig csak az járt a fejemben, hogy most többet edzek, mint mások, közeledek a világ élvonalához. Ha okosan csinálom és nem stresszelek rá, továbbra is fejlődök ebben az időszakban, többet, mint mások, akkor az valahol zárul és tovább közeledek az élmezőnyhöz. Így edzettem minden nap, úgy érzem ez be is jött.

(Fotó: tdh.hu/Tuba Zoltán, Vanik Zoltán)