Medgyessy Dora cover photo
2021. 02. 26.

Homokdűnék, tevék, emlékek – fellapoztuk Medgyessy Dóri fényképalbumát

Miből lesz a cserebogár? – avagy olimpikonjaink is voltak egyszer gyerekek. A mosolyalbumot fellapozó rovatunkban ezúttal 3×3 kosárlabda-válogatottunk tagja, Medgyessy Dóra repített minket gyerekkorának Katarban töltött időszakába.

Miből lesz a cserebogár? – avagy olimpikonjaink is voltak egyszer gyerekek. A mosolyalbumot fellapozó rovatunkban ezúttal 3×3 kosárlabda-válogatottunk tagja, Medgyessy Dóra repített minket gyerekkorának Katarban töltött időszakába.

1989 őszén apukám ajánlatot kapott a katari Al-Sadd kézilabdaklubtól, ahová édesanyámmal egy pár hónappal később követtük őt Dohába. Én ekkor 3 éves voltam. Összesen 10 hónapot töltöttünk kint, de olyan jó kapcsolatot alakítottunk ki a kint élő magyarokkal, valamint az arabokkal, hogy többször is visszatértünk utána látogatóba.

Kint egy, az európaitól teljesen eltérő kultúrával ismerkedtünk meg, ahol a nőknek sok minden tilos volt (pl. meccsre járni, vagy éppen kirívó öltözetet viselni), ellenben a gyerekeknek nemtől függetlenül minden szabad volt. A magyarokkal, akik más sportágak miatt voltak kint, hetente összejártunk, valamint a legközelebbi, magyar-kuvaiti nagykövettel együtt szilvesztereztünk.

A katariakkal is közeli kapcsolatba kerültünk, ezáltal nagyon sok helyre elvittek bennünket, és megmutattak mindent. A sejk – többek között – ebédre hívott minket a házába, ami rendkívül ritka dolog, és nagy megtiszteltetésnek számít, mivel senkit nem szoktak beengedni az ő zárt világukba.

Eljutottunk a sivatagba, a homokdűnék közé, láttunk és találkoztunk a beduinokkal, ahol szemtanúi voltunk egy teve ellésének is.

De voltunk állatkertben, vagy a sejk tengerparti rezidenciáján, ahol füves focipálya, kvadozási lehetőség volt, valamint szolgák általi úri kiszolgálás, és ahol a földön, kézzel történő étkezést is megtapasztalhattuk.

Az egész telet – szabadidőnkben – a Ramada nevű szálloda strandján töltöttük, ahol a medencézés mellett sokat teniszeztünk és squasholtunk.

A lakásunk az ottani viszonyoknak megfelelően tágas volt (240 nm2), ahol mindent az akkori európaitól fejlettebb technikai berendezésekkel láttak el. A lakásunkban tanultam meg biciklizni is.

Ezeket a felejthetetlen emlékeket már a kezdetektől videókamerával rögzítettük, amelyeken azóta is rendszeresen nosztalgiázunk.
Mikor megszűnt a külföldi profi kézilabdázók státusza, hatalmas csomagokkal jöttünk haza.

Életünk egyik legcsodálatosabb időszakát töltöttük Dohában.

(Szöveg&képek: Medgyessy Dóri)

#Tokyo2020 #3x3 kosár