Benedek Gábor 1927-ben született, katonacsaládba. Ennek azért van jelentősége, mert bátyjával – a későbbi legendás edzővel –, Benedek Ferenccel mindketten hadapródnak tanultak, ilyen minőségükben pedig a II. világháború alatt a frontra is kivezényelték őket, ahol mindketten hadifogságba estek, onnan tértek vissza Magyarországra. Ám a hadseregnek köszönhették mindketten azt is, hogy megismerkedtek az öttusával, aminek utána az életüket szentelték, hiszen Gábor is edzőként tevékenykedett aktív élsportolói évei után – ameddig az akkori hatalom ezt engedte –, a Honvédban ő gardírozta a ’60-as évek triumvirátusából Móna Istvánt és Török Ferencet, testvére pedig a Csepelben Balczó Andrást.

No de ne szaladjunk ennyire előre! Benedek Gábor a háború után a tanulás mellett komoly szinten űzte az öttusát. 1952-ben, Helsinkiben csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett, majd egy évvel később Magyarország első világbajnoki címét is begyűjtötte a sportágban. Az erről szóló híradás indította el Balczó Andrást az öttusa felé. A Melbourne-i játékokra is favoritként utazott, ám családos emberként és hazafiként is rányomta bélyegét a teljesítményére az itthoni helyzet. Sokat emlegetett történet, hogy a csehszlovákiai edzőtáborban megalakított forradalmi bizottság gyűlésén Benedek is felszólalt és indítványozta, hogy se a sportolók, se a csapatvezetők ne fogjanak kezet a szovjetekkel, ezzel „harcolva” a megszállás ellen ott a messzi távolban. A Vér és aranyak című kötetben így emlékezett vissza erre: „Amikor egy nagyhatalom letarol egy kis országot, a világ csak azért is tudja meg, hogy ez a kis ország él. Valamilyen módon ki kell fejezni a tiltakozást. Erről ma is ezt vallom.”

Benedek Gábor egyike volt azoknak, akik nem is gondoltak arra, hogy esetleg disszidáljanak 1956-ban, ám nyíltan vállalt véleménye miatt később politikailag megbízhatatlannak bélyegezték, elvették kitüntetéseit és a versenyzéstől is eltiltották. Szikvízgyártó kisiparosként kellett megkeresnie a kenyérre valót, holott Kereskedelmi Főiskolát végezvén korábban a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekben dolgozott könyvelőként, de világbajnoki címéért kapott, Higany nevű lovát is el kellett adnia. Kislánya betegsége miatt 1969-ben családjával (kisfia akkor még itthon maradt, 1971-ben csatlakozott csak szüleihez) Németországba utazott, onnan pedig már nem tért haza.

Benedek Gábor ma St. Augustinban él, évente látogat haza, de 95 évesen is mindennap mozog. Kívánjuk, hogy az Isten éltesse még sokáig egészségben, szerettei körében!