Az extrémsportok világa lassan nem ismer határokat. Azt azért bizton állíthatjuk: a szkeleton sok mindenen túltesz. El tudjuk képzelni, milyen lehet hason fekve, fejjel előre, 120-130-as tempóval egy „csontváznyi” szerkezettel száguldani egy jégcsatornában, ahol a lassítószakasz kivételével lehetetlen megállni? A képek segíteni fognak, beindítják a fantáziát…
A szkeletont a svájci St. Moritzból eredeztetik, még az 1800-as évek végéről. Nevét a sporteszközről kapta, ami egy csontvázra (skeleton) hasonlított. A nemzetközi szövetség, ami szárnyai alá vette a szánkóval és a bobbal, 1923-ban alakult, majd három év múlva a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is "befogadta". Az 1928-as és ’48-as téli olimpia műsorán már szerepelt, majd egy hosszabb időre levették onnan, több évtized kihagyás után 2002-től állandó szereplője a játékoknak; Pekingben nyolcadszor hirdettek bajnokot.
Az első lépés(ek) a rajt utáni lendületvétel.
A szkeleton a szánkónál laposabb, a versenyző hason fekve, fejjel előre helyezkedik el rajta. Váza és a korcsolya acélból készül, a lemez, amin a sportoló fekszik, műanyagból. Fékrendszere nincs, irányítása a sportoló súlypontjának áthelyezésével történik. Méreteit hivatalos szabályok határozzák meg. A szkeletonos 110-120, akár 130 km/órás sebességgel halad a jégcsatornában.
Látszik, milyen pici maga a szerkezet, és látható a nyomvonal is, amely irányba állítja a szkeletont és utasát.
A pekingi pálya aktualitásait aligha tudnám részletesebben leírni, mint az m4 szakkomentátora, Wéber Gábor azt megtette, így hadd idézzek tőle.
...és akkor irány lefelé, fejjel előre...
„A 2022-es pekingi téli olimpiai csúszószámait a kínai fővárostól észak-nyugatra fekvő Shaohaituo hegyen található Jencsingben rendezik, ami a világ leghosszabb mesterséges jégkatlanja a maga 1.975 méteres hosszával, amiből 1.615 méter a versenytáv, a többi lassító zóna. Az 1.019 méteres tengerszint feletti magasságból induló pálya 912 méteren ér véget és 16 kanyart tartalmaz, közülük egy teljes, 360°-os visszafordítót, ami még sosem szerepelt téli olimpián."
Két kilométer száguldás a jégkatlanban, több mint százzal. A fal a kanyarokban szinte függőleges. A centrifugális erő keményen dolgozik. Megfigyelhető, hogy a bal lábfej érinti a talajt, a jobb nem. Ennyi a kormányzás.
"A Repülő hósárkány becenévre hallgató pálya 2020-ban épült, és október végén, november elején mindhárom olimpiai szakág három héten keresztül tréningezett rajta, több mint 10.000 csúszással tesztelve a vadonatúj létesítményt."
A futamok közt takarítják a jeget a rajt helyszínén - a cipőre "vaskarmokat", szöges láncot csatolnak. A 2. és 3. kép érzékelteti, miért van rá szükség.
"A Kínai Űrkutatási Akadémia ezen felül külön VR-programot (Virtual Reality) írt, amelyet szélcsatornával összekötve használnak a hazai versenyzők, ahol a teljes menethosszt szimulálni tudják nem csak a versenyzőket érő erőhatások, hanem a lehető legkisebb légellenállás szempontjából is."
A versenyzőt egy erős acélsínre épített kamera kíséri az első 100 métereken.
"A három csúszószakágban – bob, szánkó, szkeleton – összesen 276 olimpikon versenyez, és szokás szerint négy futam alapján hirdetnek győztest, így minden program két napon át zajlik, és összesen 10 versenyszámban 57 érem talál gazdára."
A kép érzékelteti, milyen keskeny a jégcsatorna; mellette rácsos acéljárdán közlekednek a fotósok, operatőrök, karbantartók, a kisegítőszemélyzet.
Szkeletonban magyar színekben versenyző még nem állt rajthoz téli olimpián.
A világ leghosszabb pályája, a tetején még sétálni is lehet.
És ha már téli olimpia, Peking, lássuk az egyéni győzteseket. Férfiaknál Christopher Grotheer (Németország), Axel Jungk (Németország) és Jen Veng-ang (Kína), míg nőknél Hannah Neise (Németország), Jaclyn Narracot (Ausztrália) és Kimberly Bos (Hollandia) lett a három dobogós.
Lehull a lepel: a nézők óriáskivetítőn követik a versenyt.
A sisak pedig... Kiemelt kelléke a sportágnak, nem csak biztonsági szempontból. Kreativitás az egyéni beazonosíthatóság jegyében.
(Fotó: MOB/Szalmás Péter, Vasvári Ferenc)