Legsikeresebb olimpiai sportágunk a vívás, melyen belül a kardvívás 1908-tól 1964-ig tartó időszakában az egyéni küzdelmekben csak akkor nem magyar állt a dobogó legfelső fokán, amikor az I. világháború egyik vesztes országaként nem indulhattunk. Pézsa Tibor tokiói aranyérme után huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy ismét magyar himnusz szóljon az olimpián a férfi kardvívók egyéni küzdelmeinek végén. Akiért pedig szólt: Szabó Bence.
Szabó Bence 1962. június 13-án született Budapesten. Kezdetben úszott, és ahogy általában minden kisfiú, focizott. Édesanyja a francia nagykövetség munkatársa volt, az ő révén került 1974-ben egy nemzetközi vívóversenyre, ahol megtetszett neki a sportág. Az UTE kötelékében kezd vívni és pályafutása végéig nem hagyja el a lila-fehéreket. Nevelőedzője Jakab László, de 1980-tól már Zarándi Csaba a mestere. Hamar megmutatkozik tehetsége, 1982-ben ő az országos junior bajnok, és sorra hozza a többi korosztályos eredményt is. Az 1987-es Universiadén mind egyéniben, mind csapatban is a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Így szinte nem is volt kérdés, hogy 1988-tól már a felnőtt válogatottban is számítottak rá. A szöuli játékokon ugyan az egyéni küzdelmekben még nem indulhatott, de a csapatversenyben ő is hozzátette a magáét, és huszonnyolc év után ismét a magyar férfi kardvívókért szólt a himnusz a dobogó legfelső fokán.
Szöul, 1988. szeptember 29. Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedõvári Imre, Nébald György és Szabó Bence (j-b), az olimpiai bajnok magyar kardcsapat tagjai a magyar Himnuszt éneklik az eredményhirdetésen a XXIV. nyári olimpián.
Ha már huszonnyolc év, Pézsa Tibor 1964-es győzelme után éppen ennyit kellett várni arra is, hogy az egyéni küzdelmekben is magyar siker szülessen. A szöuli játékok után mindinkább dolgozott a vágy Szabó Bencében, hogy egyedül is felérjen az Olümposz tetejére. Bár a Barcelonáig vezető úton is sorra ott volt az világranglista élmezőnyében, az egyéni versenyek nemigen akartak összejönni neki, az 1991-es budapesti világbajnokságon szolóban már a 16 között búcsúzott, a csapattal viszont itt is aranyat nyert. Ám legendás akaratereje, és kitartó munkája meghozta a sok küzdelem utáni édes jutalmat a katalán fővárosban hősünknek, hiszen övé lett a játékok tizedik magyar aranya. De nem csak emiatt marad emlékezetes Szabó Bence győzelme, hiszen nem minden friss olimpiai bajnok kezdi a másnapot a fodrász székében: „Azt álmodtam az éjjel, hogy a tükörbe nézek és olyan csonkra nyírt hajam van, mint Darnyinak. Amikor felébredtem, megfogadtam, ha megnyerem, reggel irány a fodrász. Szóval ne lepődjetek meg holnap, ha megláttok” – nyilatkozta örömtől ittasan a döntő után. Fogadalmát betartotta.
Barcelona, 1992. augusztus 3. Szabó Bence aranyérmes kardvívó az olimpiai falu fodrászatában a XXV. nyári olimpiai játékokon.
Az atlantai olimpián egyéniben elmaradt az ismétlés, ám a csapattal – ahogy négy évvel korábban – megszerezte az ezüstérmet. Az aktív élsporttól ezzel az eredménnyel búcsúzott el. Az azóta eltelt években vezette egykori egyesületét, volt a vívó-válogatott kapitánya, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára is. Nem kis eredmények hatvan, a Földön eltöltött év alatt! Kívánjuk, hogy a következő hatvan is ugyanilyen szép sikerekben teljen!
Barcelona, 1992. augusztus 2. Szabó Bence megcsókolja olimpiai bajnoki aranyérmét, miután gyõzött az olasz Marco Marin ellen a kardvívás egyéni döntõjében a XXV. Nyári Olimpiai Játékokon, Barcelonában.
Az Isten éltesse sokáig még Szabó Bencét!
Barcelona, 1992. augusztus 2. Szabó Bence, a kardvívás egyéni döntõjének gyõztese aranyérmével az eredményhirdetés után a XXV. nyári olimpián.