20200723 SZA 1560 2 1

A lány neve: Vanda

2020. 10. 16.
Megosztás

Női vízilabda-válogatottunknak még ki kell harcolnia a tokiói részvételt, ám Vályi Vanda Eb bronzérmes pólósunk nem retten meg ettől a kihívástól, ahogyan izgalommal tekint a jövőbe is.

Női vízilabda-válogatottunknak még ki kell harcolnia a tokiói részvételt, ám Vályi Vanda Eb-bronzérmes pólósunk nem retten meg ettől a kihívástól, ahogyan izgalommal tekint a jövőbe is.

Vályi Vanda fiatal kora ellenére a válogatott alapemberének számít, remekelt a januári budapesti Eb-n is. Tinédzserként került Egerből Dunaújvárosba, egy itthon, valamint nemzetközi szinten is nevet szerzett csapathoz, ahol az eltöltött hat év igencsak meghatározó volt számára. Az olimpia elhalasztása sok sportolónk életében kívánt újratervezést, ez alól Vanda se volt kivétel, hiszen eredetileg az olimpia utánra tervezte a klubváltást, ám a kialakult helyzet ellenére is úgy gondolta, jobb, ha vált. Így székhelyét Budapestre tette át, ahol immár az FTC játékosaként nagy reményekkel vágott neki mind a szezonnak, mind új életének.

Miért döntöttél a váltás mellett?

Hat évet töltöttem Dunaújvárosban és annak ellenére, hogy jól éreztem ott magam, nem láttam azt, hogy mint civil léptem volna bármerre is. Hiányzott a „Vanda” része az életemnek és Dunaújvárosban már nem láttam a lehetőségeket, másodsorban pedig az, hogy 6 éve folyamatosan ugyanabba az uszodába jártam, minden ugyanaz volt, mindig ugyanazt csináltam, az befásított, ezért nem akartam a hetedik évet is ott elkezdeni, mert úgy éreztem, rossz hatással lettem volna a társaimra, az edzőimre, a klubra. Nem akartam, hogy azt lássák rajtam negatív vagyok, holott semmi konkrét probléma nincs. De eljöttem, és a civil életemet is elkezdtem.

Mit takar ez a „civil élet”?

Dunaújvárosból nagyon megterhelő lett volna másik városba átjárni egyetemre. Úgy voltam vele, ha idén is olimpiai év lesz, megkönnyítem magamnak a vízilabdát, és a sporton túli életemet is ehhez igazítom. Ha bármelyik másik városba mehettem volna, akkor is Budapestre jöttem volna inkább tanulni. El is kezdtem a természetgyógyászatot, bár ez még csak felnőttképzés és nem egyetem.

Miért a természetgyógyászatot választottad?

Idén tavasszal fogalmazódott meg bennem, Béky László videóit nézve, hogy mennyire fontos is a testi-lelki harmónia, a táplálkozástól elkezdve a lelki egyensúlyig, egy tudatosabb életmód kialakítása. Így jelentkeztem hozzá egy képzésre, ami miatt az emberek egyik fele hülyének néz! 😀 Mert ugye van ez a nézet, hogy ez varázslás és humbuk. Szó se róla, van ilyen is, hiszen ez egy rendkívül szubjektív szakma. Nagyon tapasztalati úton működő rendszer ez, hiszen mindenki más, valakinek ez a jó, valakinek az. Hosszú-hosszú évek mire az ember kitapasztalja. De nem gondolnám, hogy „csiribúcsiribával” daganatos betegségeket lehet gyógyítani, szükség van az orvostudományra, viszont komoly gyógynövényekkel tüneti kezelést, fájdalmat lehet csillapítani, ami által kevesebb méreganyagot viszünk be a szervezetünkbe.

A természetgyógyászaton belül is vannak ágazatok, téged mi fogott meg?

Legjobban a fitoterápia érdekel, mely az arckrémektől elkezdve, a szappanokon át a gyógyteákig mindent készít gyógynövényekből. A legutóbbi gyakorlaton is pl. csináltam magamnak egy kis krémet, azóta is azt használom. Kreatív típusnak tartom magam ilyen téren, és nagyon élveztem ezt a fajta alkotást. Mindez talán onnan is ered, hogy korábban volt egy balesetem, ami után komoly alvászavaraim voltak, erre az orvos pedig egy olyan gyógyszert írt fel, ami tompította a reflexeimet. Ez nekem, aki a robbanékonyságomról voltam híres, nem volt megfelelő, a sport mellett ezt nem vállalhattam be, más alternatíva után kellett néznem. Nagyon sok mindenről tanulunk, igazából ez egy életmód tréning. Néha azt gondolom, mindenkinek érdemes lenne beülnie egy-egy előadásra, hátha tanul valami olyat, ami segít neki valamiben, hiszen tényleg annyi ága van.

Szóval, ha nagy leszel, fitoterapeuta leszel?

Is, viszont előbb le kell vizsgáznom az egészségügyi és természetgyógyász alapmodulokból, utána lehet specializálódni. De az olimpia után szeretném az egyetemen elkezdeni az élelmiszer-mérnöki képzést, ami meg a másik véglet, de úgy gondolom, csak a két pólus megismerésével lehet megismerni az aranyközéputat.

Ha már élelmiszer, hogy állsz a főzéssel?

Nagyon szeretek főzni, viszont pár éve, ha nem muszáj, nem eszem húst. 2018-ban műtöttek és volt egy mononukleózisom aminek következtében 10 kilót fogytam, az amúgy is törékeny, nem kimondottan pólós alkatomból. Fritz Péter állított össze nekem akkor egy immunerősítő étrendet, hogy az elvesztett izmokat visszaszerezzem, amely tele volt egészséges alapanyagokkal, cseppekkel. Onnantól kezdve a cukrot és szénhidrátokat amennyire az élsport megengedi, kizártam az életemből. Nem eszem fehérkenyeret, gumicukrot, vagy bármilyen nasst. De az izomépítéshez kell a fehérje, melynek beépüléséhez be kell vinni a szervezetbe hozzá a cukrot és a szénhidrátot is. Így, ha edzőtáborban húst adnak, akkor megeszem a rizzsel együtt, de én magamnak nem csinálom meg, de még a vendégeimnek se, akik hozzám jönnek. Ekkor kezdett foglalkoztatni az egészséges táplálkozás, elkezdtem utánaolvasni a témának.

Mit szeretsz a legjobban elkészíteni magadnak?

Magamnak legjobban a töltött édesburgonyát szeretem elkészíteni görög salátával. De nagyon szeretem a csicseriborsót, a quinoa-t és a humuszt, utóbbit minden mennyiségben. Budapesten is a kedvence helyeim a humusz bárok. 😀

Milyen hat év után egy új városban? Milyen Budapesten?

Sosem voltak nagy igényeim az élethellyel kapcsolatban. Egert imádom, de Dunaújvárosban is jól tudtam érezni magam, Budapest pedig a nyüzsgés. Ha össze kéne hasonlítanom őket, Eger, mint az önmegvalósító énem központja, ott Vandus vagyok. Dunaújváros a professzionalista énem kialakítója, Budapest pedig – bízom benne – rengeteg új dologgal fog engem várni. Könnyen alkalmazkodó típus vagyok, így a pesti tempóhoz is könnyen idomultam. Meg a világ egyik legszebb városa. Bár Pesten élek, de a budai oldalt jobban kedvelem, főleg a víz melletti részeket, bár a civil életemet nem tudnám medence mellett, mondjuk edzőként elképzelni, de azt vettem észre magamon, hogy szabadidőmben keresem a víz társaságát.

Milyen a Fradiba lejárni?

Családiasból családias csapatba jöttem. Ahogy terjedt a vírus, beszűkültek a lehetőségek és a sok „kérő” közül a Fradi maradt, és én örömmel jöttem. Élvezem a változást és bár az eredményekben még annyira nem állunk jól, a játék képével én sem vagyok még elégedett, ezért pakolom is rendesen magamra az elvárásokat. Persze, még alkalmazkodni kell, csiszolódni, amely folyamatnak még a közepe-vége felé tartok. Azért is jöttem szívesen ide, mert tudtam, kikkel fogok együtt játszani, a csapat nagy részét már ismertem a junior, illetve felnőtt válogatottból, van olyan, akivel Dunaújvárosban játszottunk már együtt, de például Máté Zsuzskát még Egerből ismerem. A hangulat jó, viszont azt érzem – és ezt őszintén elmondom – még nem álltunk össze, pedig túl vagyunk már a Magyar Kupa sorozaton, viszont remélem, hogy az ottani gyengébb eredmény kellett ahhoz, hogy majd a bajnokságban sikeresek legyünk. Négy éve van női gárdája a Ferencvárosnak, és eddig valami mindig hiányzott, de úgy érzem, most már a célegyenesben vagyunk ahhoz, hogy megragadjuk az alkalmat és áttörjük a falakat, onnantól a határ pedig a csillagos ég, hiszen sok jó játékos van most a csapatban.

(Képek: MOB/Szalmás Péter és Fradi.hu; Kiemelt kép: Fradi.hu)