Back to top
Share

Gulyás del Barca

MAGYAROCK 2020.12.10. 0 comments

A ’80-as években 700 Ft-ot fizetett első szurkolói sáljáért, ma több, mint 1000 darabos relikvia-gyűjteménye van. Feleségével, Beke Erikával üzemeltetett barcelonai éttermük zarándokhellyé vált a városban. A Futballárium alapító-tulajdonosával, Büki Péterrel beszélgettünk.

 

Hogyan jött az ötlet, hogy Barcelonában nyissatok éttermet?

4 éves korom óta imádom a labdarúgást, futballoztam a Szombathelyi Haladásban, aztán inkább a szurkolást választottam, de a sport szeretete megmaradt. 2010-ben, amikor Kecskemétre költöztem a feleségemhez, Erikához, realizáltam, hogy rengeteg olyan ereklyém van, amely a világon egyedülálló. Ekkor kezdett el motoszkálni a fejemben, hogy érdemes lenne ezeket megmutatni a nagyközönségnek is. Éreztük, hogy ennek Magyarországon még nincs itt az ideje, ezért úgy döntöttünk, külföldön valósítjuk meg. Az angol foci megszállottja vagyok, a Haladás mellett a Liverpool a kedvenc csapatom, így mondtam a feleségemnek, menjünk Angliába. Erika azonban nem szeretett volna a szigetországba költözni, mert ott állandóan esik az eső. Tiszteletben tartottam a kérését, de nem akartam nagyon eltávolodni az európai labdarúgástól, és a magyar gyökereinktől. Így esett a választásunk Barcelonára a napsütés, a tengerpart, a hegyek, no és Kubala, Kocsis és Czibor miatt.

Hogyan kezdődött a gyűjtőszenvedélyed?

Gyermekkoromban – én ’76-os születésű vagyok – nem volt egyszerű angol futballt nézni, vagy különböző sportereklyékhez hozzájutni. Szombathelyen egy úriember foglalkozott ilyesmivel, tőle vettem az első Liverpool sálamat. A legolcsóbb darab 700 Ft-ba került, ami akkoriban nagyon nagy pénznek számított, viszonyításképpen, az akkori ösztöndíjam 300 Ft volt. Hónapig törlesztettem, aztán ezt újabb és újabb vásárlás követte. Mellette próbáltam ereklyéket szerezni a Haladás játékosaitól, de például egy-egy mezért meg kellett várni a szezon végét, amikor a játékosoknak már feleslegessé vált. Jöttek-mentek az évek, eleinte nagyon lassan, apránként gyarapodott a gyűjtemény. Aztán ahogy nőttem fel, kinyílt a világ, egyre több kapcsolatom lett, és gyorsult a folyamat. De persze a Futballárium volt, ami igazán beindította a „készletet”. 14 sálam, pár mezem és 1-2 cipőm volt, amikor megnyitottuk a helyet, jelen állapotban körülbelül 800 sál (köztük már Magyarockos is ? – a szerk.) és 200 mez alkotja a kollekciót, illetve számtalan más sportrelikvia, az ökölvívástól a vízilabdáig. Dedikáltak az étteremben lévő székeink is, ezeken az olimpiai bajnok párbajtőröző Szász Emesétől az öttusa-első Fábián Lászlóig rengeteg kiváló sportoló aláírása megtalálható.

Hogyan váltatok kultikus hellyé? Mi hozta az áttörést számotokra?

Ha egy másik országban vendéglátós vállalkozásba kezdesz, mit teszel először? Próbálkozol az ottani magyar kolóniára és a helyiekre támaszkodni. Arra azonban hamar rájöttünk, hogy a katalánoknak megvannak a jól bejáratott helyei, a barcelonai magyarok pedig nem igazán nyitottak felénk. Az áttörést így az hozta, hogy elképesztő mennyiségű honfitársunk jár Barcelona meccsre. Egy-egy mérkőzésre több százan érkeznek, ők pedig szépen lassan felfedeztek minket maguknak. Soha nem hirdettünk pénzért, csupán a Facebookot használtuk közösségépítésre, és jó magyar szokás szerint szájról-szájra terjedt a hírünk. Ha valaki járt nálunk, és jól érezte magát, akkor ajánl minket az ismerősi körében, akik közül egy ember biztosan van, aki a közeljövőben Barcelonába utazik. Főképp ennek köszönhetjük, hogy zarándokhellyé váltunk. Sok híresség és sportoló is jár a városban, nekik is nagyon hálásak vagyunk, hogy viszik a jó hírünket. Az volt a vízióm, hogyha bármilyen magyar vonatkozású sportesemény van Barcelonában, annak mi legyünk a központi helye. Magyarország egykori barcelonai főkonzulja, dr. Kovács Barnabás is sokat segített, aki számtalan csapatot, sportolót hívott meg hozzánk. Egy idő után persze ez átfordult, és már van olyan, hogy az együttesek maguk keresnek meg minket, hogy jönnének. Megesett az is, hogy a brit Tottenham Hotspur labdarúgócsapat Barcelonában edzőtáborozott, én pedig meginvitáltam őket – bár eljönni nem tudtak, de a klub képviselői már hallottak rólunk…

A feleséged, Erika a Futballárium társtulajdonosa. Mi a munkamegosztás köztetek?

A drágám született vendéglátós, én kereskedőnek tartom magamat. Én tudom, mitől működik ez a hely, a feleségem pedig tudja, hogyan. Igazi házigazda vénája van, páratlan szeretettel fogadja a betérőket. Ami az étterem vendéglátás és adminisztrációs része, az maximálisan az ő asztala, ő végzi a munka oroszlánrészét. Minden, ami sport, az pedig hozzám tartozik, gondolok itt a sportcsapatokkal, sportolókkal kapcsolatos egyeztetésekre, vagy ha éppen a vendégeknek kell mesélni. Az a célunk, ha valaki eljön hozzánk, akkor figyelmes kiszolgálást kapjon, és egy olyan élményt, ami után újra meg akar minket látogatni. Büszkék vagyunk arra, hogy több ezer kilométerre tőlünk is vannak törzsvendégeink. És a magyarok mellett még nem beszéltem a britekről, akik szintén nagyon kedvelnek minket. Ott is beindult a szájhagyomány és a személyes ajánlás. Örülünk, hogy a magyar sport jó hírét vihetjük vendégeinken keresztül szerte a világban.

Kik voltak a legemlékezetesebb külföldi vendégeitek?

Peter Shiltont mondanám, az angol válogatott legendás kapusát, akinek a közelmúltban elhunyt Maradona kézzel ütötte a sokat emlegetett gólját. Ő csak miattunk utazott el Londonból, leszállt a repülőről, bejött hozzánk, és egy angol csoportnak tartott élménybeszámolót. Aztán amikor véget ért a program, beszállt a taxiba, és visszaindult Londonba. Az az érzés, hogy ő – aki gyerekkori példaképem – eljött hozzánk, ott volt velünk, beszélgethettünk vele, a mi ételeinket ette – leírhatatlan dolog. De járt nálunk az FC Barcelona teljes elnöksége is. Sőt, egyszer a Barca stadionjában található elnöki páholynak a vendéglátói is mi voltunk. Ide nem lehet jegyet váltani, csak meghívás útján lehet bejutni. Minden mérkőzésen 3 mesterszakács készíti az ételeket a 200 meghívottnak. Tavaly januárban mi voltunk a házigazdák, ami azt jelentette, hogy a séfek helyett a Futballárium főzött a teljes vendégseregre – magyar gulyást. Itt különböző nagynevű politikusok, szponzorcégek tulajdonosai, olajsejkek is megfordulnak a legmagasabb körökből. A kezdeti kérdés az volt, főznénk-e gulyást az elnök úrnak? Azt gondoltuk, hogy egy egyszeri alkalom lesz, elkészítjük a gulyást, odavisszük, aztán elmondják, hogy ízlett-e, vagy sem. Ehelyett az egész estének egy komplex forgatókönyve volt, ugyanott mentünk be, mint a játékosok, a kapuban vártak minket. Onnantól, hogy bevittük a gulyást, semmi dolgunk nem volt, csak beszélgettünk a meghívottakkal. Nem alkalmazottként kezeltek minket, hanem vendéglátóként – a saját stadionjukban. Szerencsére annyira jól sikerült az este, hogy azóta kétszer járt nálunk az FC Barcelona elnöksége, a gulyást pedig levédte a csapat, az lett a neve: Gulyás del Barca. Ilyen alkalmakkor tudatosul, hogy nem csak a Futballáriumot képviseljük, hanem egész Magyarországot, erre pedig elképesztően büszkék vagyunk.

A vírushelyzet miatt kénytelenek voltatok ideiglenes bezárni a „szurkolói szentélyt”. Hogyan vészelitek át ezeket a vendégek nélküli hónapokat?

Márciusban húztuk le a rolót, áprilisban hazajöttünk Magyarországra. Egyelőre itthon vagyunk, próbáltuk közönségtalálkozókkal fenntartani magunkat. Szombathelytől Debrecenig bejártuk az egész országot. Az új rendelkezések miatt ezt nem tudjuk folytatni, így a különböző ajándéktárgyaink árusításával próbálunk a felszínen maradni. Nem tudjuk, hogy mikor lehet újranyitni, de nagyon várjuk már. Terveink között szerepel, hogy Budapesten is elindítsunk egy helyet, meglátjuk, mi lesz majd belőle.

(Nyitókép: MTI/Illyés Tibor)